Jump to content
Порталът към съзнателен живот

Сподели настроението си с музика или стих - 9


не...

Recommended Posts

Garai Gábor: Ha a szerelem elhagyott

Mert ha a szerelem elhagyott,

kipattogzik arcodon vékony

fehér rétegben a védtelenség,

mint omló falon a salétrom;

mert ha a szerelem elhagyott,

csak loholsz az utcán szorongva,

elbűvöl s nyomban megaláz

minden parázna szoknya;

és nyelved száraz kőporban forog,

ha elalszol, kifoszt az álom,

ébren lábaid fércen rángatod;

parázson jársz, parázson. . .

És tarkódig felperzselődsz;

tagjaid hamuként elomlanak,

mozdulataidról az otthonosság

arany páncélja leolvad.

Vad fogaid élesen összeverődnek,

tekinteted röpte kileng, és

míg kívül a forróság emészt,

belülről ráz a didergés. . .

Mert ha megcsal, ha elhagy a kedves,

azt elviselheted még,

de jaj, ha veszni hagyod a magad

érette való szerelmét!

Mert minden idegen lesz neked akkor,

s kipattogzik arcodon vékony

fehér rétegben a védtelenség,

mint omló falon a salétrom.

Futnál - menedékül a megkövült közöny

nyirkos barlangjai várnak :

takaródzhatsz melegedni magadba,

mint bundájába az állat. -

Hát ezért vagy inkább hű, keserűn is,

nem ereszted az elveszítettet;

körömmel ezért behegedt sebeid

újra csak újra kikezded.

S élsz felelősen, mint a sebesült harcos :

ki bevégzi naponta, mit rendel a nap,

míg izmai közt bolyong a szilánk, mely

végül szivébe szalad.

Ако любовта те изостави

върху лицето ти избива в бяла и тънка ивица

самата беззащитност

тъй както влага по стена избива

Ако любовта те изостави

по улиците бродиш притеснен

и те пленява и те унизява

веднага всяка блудница с пола

В пресъхнала уста език въртиш

ако заспиш ограбва те сънят

а буден своите стъпки не командваш

и по жарава ходиш по жарава

И целият и целият гориш

като че пепел всичко в теб се срутва

и от движенията твои се стопява

опитността със златната си броня

Защото ако любовта те изостави

върху лицето ти избива в бяла и тънка ивица

самата беззащитност

тъй както влага по стена избива

Избягал би убежище те чака

от пещери на скална равнодушност

сам в себе си ти ще се стоплиш

като животно в собствената кожа

Така живееш дните си до гдето

куршумчето пътуващо в плътта ти

в сърцето ти накрая

се забие.

Линк към коментар
Share on other sites

Гост
Тази тема е затворена за писане.

×
×
  • Добави...